A boldogság mulandó

A boldogság mulandóSokan gondolják úgy hogy a boldogság mulandó, de ez nem túl nagy felfedezés, hiszen ezen a kerek nagy Földön mindenről elmondhatjuk hogy ugyanezt. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor csak azért, mert mulandó, már el sem kellene érni? Mondjunk le pusztán azért a boldogságról, mert “ha elértük, akkor véget is ér, hiszen mulandó”?

A sajnálkozás helyett miért nem inkább azon igyekszünk, hogy ha már egyszer elértük a boldogságot, akkor minél hosszabb legyen? Amíg valaki a mulandóságon gondolkozik, addig elmulasztja egyáltalán elérni azt. A vágyakozás nem hoz létre boldogságot. A vágyakozás helyett, hogy bárcsak örökké tartana valami, nem lenne sokkal értékesebb, ha olyan dolgokra fordítanánk az időnket ami valóban létrehoz valamit? Gyakorlatibb és több értelme is van, ha Inkább azzal törődünk, hogy elérjünk valamit.

A helyett, hogy felesleges vágyakozással töltenénk az időt, tervezzünk meg valamit, tegyünk lépéseket, amelyek elvisznek minket valaminek a befejezéséig. Örömet okoz a rész célok elérése is.

Munkahely – párkapcsolat – boldogság

Ennek valami értelme, de azon búslakodni egy boldogtalan helyzetben, hogy bárcsak örökké tartana a boldogság, ez egyszerűen értelmetlen. Ha például egy szerelmes pár azon búslakodna már kapcsolatuk elején, hogy mi lesz, ha egyszer véget ér a kapcsolatot, akkor vajon mennyi időt szánnak igazából egymásnak, mennyi időt tudnak egymás iránti kedvességgel eltölteni így?

Ha valakinek lenne egy jó munkahelye, de állandóan azon aggódna, hogy hamarosan elveszíti, akkor mennyi ideig lenne jó munkahelye? Érdemes hát azon rágódni, hogy “talán ezen a munkahelyen sem leszek sokáig”?

Nem célszerűbb nagy lendülettel munkának látni a helyett, hogy kesergéssel töltenénk az időt?

Egy jó koncertre vagy egy nagyszerűnek ígérkező sport eseményre sem úgy megy el az ember, hogy már az első percben azon szomorkodik, hogy milyen rossz, lesz, ha majd befejeződik. Mit csinál ehelyett? Élvezi a mérkőzés vagy a koncert pillanatai, örömét leli a gólokban.

Aki ritkán boldog az nyilván többet aggódik, pedig jobban tenné, ha arra gondolna, hogy ő maga szinte bármikor létre tud hozni újra boldogságot. Miért is ne tudna, ha egyszer már sikerült? Aki pedig magabiztosabb abban, hogy tud boldogságot teremteni, annak semmi félnivalója nincsen attól, hogy valamilyen boldogság véget ér.

A boldogság elveszítésétől való félelem egy része abból származik, hogy az emberek nem tudják, hogy a boldogság nem csak célba érkezés, hanem haladás a cél felé; akadályok leküzdése.

A hosszútáv futó boldog lehet akkor is, amikor túljutott a táv felén, pedig még majdnem annyi út van hátra mint amennyit eddig megtett.

Az ember egy időben nem csak az életének egyetlen területén lehet boldog. Annak, aki ezt meg tudja valósítani vagy akinek gyakran van így az életében, annak nem igen kell rettegnie attól hogy valamilyen boldogság véget ér, hiszen azzal párhuzamosan ott van a többi.

Természetesen lehetnek fontosabb és vannak apróbb okok a boldogságra. Nem mindegy hogy az ember egy apró tárgyat vagy egy régóta elért és beteljesedett szerelmet veszít el. Ezek között nyilván van különbség, de ha az ember az életnek több területén párhuzamosan boldog, például jól érzi magát a bőrében, boldog a párkapcsolatában, sikeres a munkájában, jól mennek a szabadidős dolgai, és még sorolhatnánk, akkor kevésbé van kitéve annak, ha valami nem sikerül vagy valami kudarccá válik.

Csak a szerelem?

Az egyik hiba, amit elkövethetünk hogy egyetlen boldogságra alapítjuk az életet. Vannak például olyan emberek, akik egy másik személyre építik a teljes életüket, valaki hozzámegy valakihez és úgy gondolja hogy az élet összes boldogságát ennek a párkapcsolatnak kell biztosítania, ezért lemond minden munkáról, lemond a barátairól, nem tervez semmiféle saját előrelépést az életben. Amikor aztán ez alól az ember alól kicsúszik a párkapcsolata, akkor ott találja magát a földön, mert semmi mást nem épített, fel ami boldoggá tehetné.

Úgy beszélünk itt, hogy “boldoggá tehetné”, pedig valójában az emberek saját magukat teszik boldoggá azáltal, hogy elérik céljaikat, tiszteletnek másokat. Elfogadhatnak örök szerelmet, de mégis saját maguk a saját boldogságának kovácsa.

Az élet minél több területén igyekeznek ismerőseiket boldoggá tenni, saját életük annál több területen válik majd boldoggá. Talán csak azért nem veszik azt észre, hogy ez így működik, mert néha túl korán várják, hogy megforduljon az általuk szeretetből befektetett energiájuk.